Ott járok, hol a madár jár,
fényben táncolnak névtelen fák.
Hang, mozdulat, megannyi titok,
mint a csend gyermeke ülök ott.
Titok mélyén titkot sejtő,
mélybe szálló, csillagnéző.
Minden titkom elfogyott,
fényrózsámmal ülök ott.
Odaadod tenmagad,
odaadom én magamat.
Fèny kútjába áldás hull,
ajándékként ülök ott.
(Keresztes Barna)
A dal Bagdi Bella előadásában: