Csillag csillan,
meghív a csendbe,
belefűz az űrbe,
fénye átfolyik a szívemen.
Csillag árad,
kis pont az égen,
terem tágul érzem,
örökségem milyen végtelen.
Csillag, vajon felém közelít,
vagy én közeledem?
Ő jár a nyomomban,
vagy én vagyok ki követem?
Lassan repülünk,
repülünk befelé,
együtt zuhanunk,
zuhanunk befelé.
(Jagodics „Vízcsepp” Edit)