Füves a tisztás puha zöldje,
körben moha-lepte fák,
a bodza szirma hull a földre,
ontja buja illatát.
Ott fenn a fán rigó dalol,
csillan a fény bokrok alól,
szellő zenél, meséket mond
a halkan hajló hársfa lomb.
Lelkembe búvó puha csöndje
szívem fénnyel hatja át,
nyugtalansága múlt örökre,
nyílik az Arany Virág.
Megyek tovább az utamon,
haza tér csillagzatom,
megérkezém, meséli most
a halkan hajló hársfa lomb.
(Honti László)