hogyha holnap meghalok, ne vigyetek innen
éji égen csillagok legyenek az ingem
hajladozó fűszálak legyenek nadrágom
délről jövő meleg szél köpenyemmé váljon
lábaimat hajnali ködfelhő borítsa
fényből szövő patakból legyen kesztyűm ujja
fejemre hó süvegként förgeteg omoljon
tetteim regöseként sólyomszárny suhogjon
hogyha holnap meghalok, hagyjatok itt engem
kincsekért el nem hagyom füstté váló kincsem
napkeleten születtem, napnyugat emésszen
hogyha holnap meghalok, hagyjatok itt szépen
(Sólyomfi)