Dsida Jenő:
Tündérmenet
A tücsök cirrgeve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjitündérek
a szívemet hozzád viszik.
Parányi szekérre fektetik
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel,
s lehelnek rá éjfél után.
Húzzák lassú, nyüzsgő menetben,
szemükben harmat, áhítat,
csigák, s iszonyú nagy füvek közt
a sárga holdvilág alatt.