A hős lovag leül
kioldja páncélját
felhajtja rostélyát
s bő ruhába bújik
sisakján a forgó
vörös kakas tolla
mint láng szökken az égre
és lángokat pattint
minden embernek
fehér kalapjára
s hosszú fehér ágat
növeszt fel az égig
azon sorakoznak
vaskoronái
gyertyák a végükön
a tetejében alma
benne az üzenet
kedvesének arca
apró tükröcskéjét
kezében tartja
jobbra az éden
balra a puszta
balra a puszta
jobbra az éden
középen a kapu
szivárványból húzva
alatta egy leány
tejben megfürösztve
hajainak szála
bölcsesség erdeje
mesék gyöngyös szála
életek szövete
abban fészket rakott
egy fehér szép madár
szemében az éden
ajkán az ének
és a lovag helyén
nagyapjának arca
visszatér az úton
hogy a mesét folytassa
kezében az alma
subáját levette
a lányra terítette
és gyertyát tart fölötte
(Keresztes Barna)