Erwin Neustaedter:
Búcsúzás
A körtékkel együtt sárgul már a lomb is,
mint tó az erdőn át, kéklik a szilva a zöldben
és boldog fáradtság álmodik
aranylón most a tájon.
S az ormon elnyugszik a távoli partok
felé készülő fecskék röpte és eltűnnek
a légből a táncos szúnyogok,
már csönd van, nem zümmög a nyár.
A nappalok egyre későbben bomlanak
a pirkadás ezüstösen hűs tengeréből
s a déli nap barna, jó keze
olyan vén s hervatag már.
És az ember lassan hazatér a nyárból;
ahol boldog fürdőzők ujjongtak,
csend van ott,és szerteszét üres mezőkön
egyedül táncol a szél.
(Radnóti Miklós fordítása)