(A Nap őszidei himnusza)
Felülről fúj az őszi szél
Zörög a fán a falevél
Fájó lelkem lantján zenél
Bús énekem sírám véle én
Túl áldott Napnak fényes delén
életem már lefelé mén
elmúlásba öregedvén
nyugtot remél üresedvén.
Üres szívem száraz medrén
sajgón sötét életkedvén
fohászom elkeseredvén
Uram, a te színed elé mén.
Hozzád szólok, ki bölcs levél
éltet adtál, ím elvevéd
érzem, mily hőn te szerettél
áldám amit értem tevél.
Fogadj magadba, ki fény levél
szívem hozzád felemelém
lelkem lelked csöndjébe ér
szerelmünk fenn, az Égben él.
(magyar népdal alapján: Honti László)