Leszáll a dér, dermed az álom,
kő a homályban, érc neve átok.
Nap tüze emlék száraz leveleken,
föld temetője nyugszik a gyökereken.
Fonnyad az ág, roppan a csont,
károg a varjú a vén garabonc.
Lábad alatt, lenn az avarban
Körös-körül, minden alakban…
Lidérc alakban, táncol az avarban,
szél köpönyegében röppen magosra.
(Keresztes Barna)