Elrepült a vándormadár keletre,
bánatim bárcsak vele,
bárcsak vele mehetne.
Nem férhet már
szárnya alá, szárnya alá a bánat,
fészket rakott a szívembe,
a szívembe magának.
Anyám, anyám, édesanyám,
édesanyám sok szép szava,
kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
megfogadnám de már késő.
Hull a könnyem, mint az eső,
hull a könnyem, mint az eső.
Árkot mosott az orcámon,
árkott mosott az orcámon,
mint az eső az utcákon,
mint az eső az utcákon.
Elrepült a vándormadár keletre,
bánatim bárcsak vele,
bárcsak vele mehetne.