Tengeri, tengeri, tengeri nagy erdő
dős lombos ős fái közül egyik énnekem nő
gyökerén temető, nagyapáim csontja
kéreg köpönyegében magok szíve dobban.
Fészek pihen fenn az ágon fagyöngy szakállában
agancsos-csillagos erdőn, szívek vadonában
éji vadak gyűlnek varázsdob szavára
csillagbőrös sátorban, égi lakomára.
Ősi kő a földben nyugszik, nem árt néki örvény
kopjafának ékes dísze, rajta rovott törvény
életet ád életért a Nagy Ég ösvénye
ott tündököl, rejtezik Ménrót nemzetsége.
(Keresztes Barna)