Garcia Lorca:
Mentek a népek
Mentek a népek,
s az ősz a nyomukba lépett.
Mentek az
emberek a zöldbe,
sok víg gitárt és
kakast is vittek ölbe.
A magvak ott
bebújtak már a földbe.
Álmodott a mély ár,
forrás futott csörögve.
Lüktess,
forró szív, örömre!
Mentek az
emberek a zöldbe.
És jött az ősz utánuk –
mi tette, hogy oly sárga?
Csillagraj, hullámgyűrű,
sápadt madarak szárnya.
Már kemény ingmellre horgad
az ember álla.
Dermedj,
viasz szív, halálra!
Mentek a népek,
s az ősz a nyomukba lépett.
(ford.: Eörsi István)