A lovasok mindig, a csatakos lovasok mindig
a szememben sötétlenek,
és úgy úsznak ott, mint októberi égen
a véres ingű felhők,
az éneklő szelek.
Ha a szemembe nézel, magukat látod,
téged és engem a lovascsapatban ott,
és elhiszed nekem, hogy beteljesülőben
vannak a régi, vágtát ígérő jóslatok.
(Cseh Tamás – Bereményi Géza – részlet)