Hol az elhagyott ház, a domb hajlatán,
Szirmát hullatja minden virág,
Hol az alma az ablakban, nyár délután,
Csókod sírként őrzi a szám.
Hol a gyermek-kacaj, a felbuggyanó,
Hol a tűz, egy tél éjszakán,
Vajon hol van a könnycsepp, a felcsillanó,
Megyek, visz már a Nagy Folyó…
Hol a Nap, hol a Hold, ahogy kigyúl,
Mikor szemedből néznek reám,
Vajon hol van a boldogság, ártatlanul,
Megyek, visz már a Nagy Folyó…
Hova lett a kezed, a símogató,
Már egy holló az arcomra száll,
Vajon hol van a hangod, az eldúdoló,
Megyek, visz már a Nagy Hajó…
(Somogyi István)