Magyarnak lenni, egyenest menni,
büszkén az Égnek, hol gyertyák égnek.
Lépni magasba, nézni a Napba,
az Istent látni, feléje szállni.
Vígan nevetni, a magot vetni,
igazat lelni, jóra nevelni.
Fogni a zászlót, mondani pár szót,
szépet dalolni, élni és halni.
Magyarnak lenni, a magot vetni,
az Istent látni, élni és halni.
Magyarnak lenni, a magot vetni,
az Istent látni, élni és halni.
(Regélő Fehér Táltos Dobcsapat – Szőke István Atilla)