Messze hívó éj –
Ébredj szentjánosbogár!
Aki nappal alszik, éjjel él.
Róka fordul oldalára,
Bolha csípi a nyakát.
Éj-királynőként,
Hórusz holdja tündököl,
/Puha tejfehér felhőpalást/.
Korhadó fák odva ásít,
Hóbagoly, ha hazaszáll.
Zümmögő bogár –
Sorba mind elszenderül.
Aki ébren virraszt, s Holdba néz:
Pók apó ül rezzenetlen,
Várja, várja a csodát.
Elvonult a szél,
fáradtan megpihen,
de ha egyet szusszan, s álmodik,
hóvihar kél nyomdokában,
égi-dunna pelyhe száll.
(Krulik Zoltán – Makám)