Három ököl szikla-vadonában
gyűri, szorítja lét tengerét.
Dermedt idő a kő markában,
álom redőzi vén tenyerét.
Szellő suhan a tél ősz hajában,
egymást öleli a tűz és a jég.
Forrás fakad a vágy lágy hajlatában,
Sárkány repíti víg kedvesét.
(Somogyi István – a Kara Suu mongol népdal alapján)