költözik a vándormadár keletre
bánatim is bárcsak vel
bárcsak vele mehetne
nem férhet már két szárny alatt a bánat
fészket rakott a szívembe
a szívembe magának
azt gondoltam amíg élek
mindig víg napokat élek
de már látom megcsalódtam
a búnak is helyet adtam
adj egy csókot az orcámra
régi babám utoljára
adj egy csókot én meg mást
hogy ne felejtsük egymást
az az egész nyavalyám
csak egy csókért fáj a szám
azt a csókot megkapnám
többet nem fájna a szám
a szerelem szívet éget
ki nem hiszi próbálja meg
én nem hittem próbát tettem
s azzal magam elvesztettem
(magyar népdal)