Jaj de régen elszállt a madár
olyan messzire, visszase talál
kenyérmorzsán mért is tartottam
jobb őhozzá mért is nem voltam?
Fényes madár szegény vagyok én
köszönöm, hogy dallal etetettél
bár nyithattam volna tért neked
lám az égbolt sokkal szélesebb
Elsírtam már minden könnyemet,
a Jóisten áldjon érte meg.
Megkönnyültem, semmit sem várok,
hamarosan utánad szállok.
(Bajdázó)