Szállj! – időd lejárt.
A szél most szárnyadba csókol
te vén madár!
Nézd! – fészled vár.
A szíved édesen sajdul
te kék madár.
Elég most ilyenkor egy pohár édes bor,
megízlelni az érintést, mire mindig vártunk.
Vajon ez teljes volt? Vagy talán maradt itt
egy játszótárs, aki még hív.
Szállj! – időd lejárt.
Előbb most álmomban repülj,
te Fény madár!
Nézd! – tágul a táj.
Az égbe lassan beleolvadsz,
te kék madár.
(John Lennon– Free a a bird – ford.: Somogyi István)