Kedves arcod mért halovány?
Megérintett ujjával az árny
Mi megyünk, csillagos úton,
mi megyünk az éjben ketten lovon…
Alattunk a tó és a rét,
kerüljük az égbolt peremét.
Mi megyünk, csillagos úton,
mi megyünk az éjben ketten lovon…
Elmarad a fa és a lomb,
nincs felettünk földi hatalom.
Mi megyünk, csillagos úton,
mi megyünk az éjben ketten lovon…
(Somogyi István)