Nem múlnak ők el
kik szívünkben élnek.
Hiába szállnak
árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak
bennünk csöndesen még,
hiszen hazánk
nekünk a végtelenség.
………………………………………………
Ők már tudják, itt mi végre voltak,
Ők már tudják, hol vannak, kik holtak.
………………………………………………
Mama, tudom, nem mentél el,
csak máshol őrzöl most engem.
S ha jön az est, s a csillag énekel,
a hangod hallom a csendben.
……………………………………………..
S ha egyszer majd mi indulunk,
s lehull a test, mint őszi lomb,
ne félj akkor, gyermekem,
mert odaát is van otthonom.
Ott várnak ők a fény kapuján,
kik egykor minket szerettek,
s mikor átölel a menny csendje,
mi is végre hazaérkezünk.
Ne feledd őket, ember, soha,
a szeretet örök haza.
(Imádság a Csendben Nyugvókért – Németh Marianna)