Az emberi lény mint egy fogadóház
Minden reggel más vendéget vár
Az öröm a szomorúság és a hitványság
Gyakori vendégek
De nagy ritkán a tudatosság is betéved
Fogadd be õket szívesen
Még ha a fájdalom is durván bedörget
Adj neki helyet
Hisz õ is a te vendéged
Fogadd be õket szívesen
Mert új örömöket hoznak neked
A szégyenkezés a rosszindulat
Borús gondolatok
Szívéllyel fogadd õket úgy szintén
Légy hálás mindegyiknek
Mert mindnyájan Istentõl jönnek.
(Rumi – Simon Imre)