igét mondok, varázsverset
szókat szedtem az útszélen
tüskés ágról igét téptem
rekettyésről rontást vettem
zúgó zápor nótát zengett
szellő szép szavakat súgott
hullám habja dalt ringatott
vén fenyő fújt vidám verset
mind a szót fonálra fűztem
gombolyagba begöngyöltem
hazahúztam jó szánkámon
kincsem csűrben elrejtettem
ím egy réce repült erre
körbe kering úgy kutatja
hajlékot hol építsen
meleg fészkét hová rakja
Víz asszonya, szellő lánya
kéklő tengerben a térde
válla ring a hullámokon
réce fészket ott építsen
leszállt madár a leányra
puha fészket rakott rája
hat szép tojást színaranyból
hetediket hideg vasból
tojásait költögeti
forró lett a leány térde
lábát rázta, meglengette
tojást tengerbe vetette
végtelen víz, magos mennység
ködös vízben hét hullám kél
tojást viszi sziklaszirtnek
arany héjak bongva törnek
aljából lett földnek kérge
tetejéből magos mennyek
sárgájából nap született
fehérjéből halvány hold lett
Víz asszonya földet formált
puha pázsit lett hajából
ölében tengernek öble
fürge lazac búvóhelye
méhének szűk barlangjában
apró hős ott forgolódik
tolja-nyomja a szűk ajtót
míg a vízbe kicsusszanik
kopár partra kapaszkodott
könyökölt a két karjára
Holdat nézte, Napot nézte
arcán Göncöl szekér fénye
így született, világra jött
híres hős Vejnemöjnen
tojás burkából, habokból
réce fészken Víz anyától
(a Kalevala alapján, Keresztes Barna)