Jöjj Boldog Idők Dalnoka!
Énekelj nekem!
Dalold: megszületik az éjből
Fénygyermekem
Jöjj Boldog Idők Dalnoka!
Énekelj nekem!
Pihe angyalok szárnyán
érkezik az Ünnepen
Már tudom, hogy az Éj Birodalma
homokká válva kifolyt kezeimből
itt hagyva engem vak világtalan
és ahogy állok, lám megdöbbenek
az ódon-üres utcán halvány fény dereng
s a vesztes Sötétség bújik árnyékába
Jöjj Boldog Idők Dalnoka!…
És elindult érte a Mágikus Hajó,
a szerte szikrázó lebbenés-szárnyú légben
fedélzetére nesztelen-szépen hull a pernye-hó.
Szeppenő lépte varázskörébe érkező fénye
csizmája roppan: táncol az ígéret,
és vitorlát dagaszt a várakozás
Jöjj Boldog Idők Dalnoka!…
És lenn az Idő Mélységes Kútjainál
sötét odú-mélyről moccan elő a Bárka,
visszatarthatatlan erő szökteti útján
s a feketeség mélyén megszületik a Fény
jövőt kívánó ártatlan remény dereng mögötte
és ott vagyok: Én
Jöjj Boldog Idők Dalnoka!…
(Honti László)