Egy minden eddiginél újabb és erősebb himnuszt mondok most a Szélhez.
Örök dicsőségére a szellő szárnyas szekerének, az isteni szándékot megteremtőnek. Lehet szél, szellő, fuvallat, vadul tomboló vihar, szellem, lég, levegő, lehelet vagy lélegzet. Mind mögött ott a teremtő gondolat. Beléjük hatolok, hogy tudatra keltsem őket. Rombolva szálldos, robajával rémít, suhan az égen és sárgára festi. Majd száguld a földön, s a port felkavarja. Övé a szélrózsa minden iránya. Szertenyargalnak hadai a szélnek, mint találkára asszonyok sietnek. Köztük szekéren dübörög az isten, a felséges, mint e világ királya.
Téged szólítalak most szél! Ki a levegő ösvényein haladsz fenn! Egyetlen napra sincsen pihenőd! Tenger barátja, legelső teremtmény! Hol születtél és mi a származásod? Isten-lehellet, világ anyaméhe, bármerre indul, végül bárhová elér. Hangját halljuk, de rejtett az alakja. Nosza dicsérjük buzgó áldozattal! Mert a széltől születik minden a világon és benne nyugszik el. Midőn a tűz kialszik, a szélbe megy be. Amikor a Nap lenyugszik, a szélbe megy be. Amikor a Hold lenyugszik, a szélbe megy be. Amikor a víz kiszárad, ő szintén a szélben nyugszik el. És a lélegzetből születik minden az emberben, és benne nyugszik el. Amikor az ember alszik, beszéde a lélegzetbe megy be. Sötétben a látás a lélegzetbe megy be. A csendben a hallás a lélegzetbe megy be. Az elcsituló gondolkodás szintén a lélegzetben nyugszik el. Mert ő a kozmikus rend megteremtője. A gazellán lovagoló, kendőt lobogtató titán, a láthatatlan hatás, mint Isten lehelete. A mindennek élet-adó lélekzet-istenség. Mint Boreász, száguldva segíti az őt magasztalót, máshol ezer ló húzta szekéren viharzik. Négy karja átfogja a világot, kezeiben kereket vagy ösztökét tartva.
Vajon tetszik himnuszunk a Szélnek? Vajon elér hozzá fohászunk ereje? Mert az istenekhez, az ősökhöz az áldozatot ő viszi el. Általa minden a kezdetekbe jut és mint küllők a kerékagyban, benne minden összefut. Téged szólít most a jóspap, aki a szelek tükre. Hallom az időtlen tanítást, melyet a szél a négy égtáj irányából énekel. A lélegzet eredetét, útját, oszlását öt- felé, helyét, viszonyát énünkhöz értsd meg. Mert a hallhatatlanságot így érheted el.
(Javasok)