Georg Trakl:
A lélek alkonya
Sötét vad ballag szemben a csenddel
az erdő peremén.
Az esti szél a dombon elpihen.
Elnémul a rigók panasza,
és az őszi szél szelíd furulyái
hallgatnak a nádban.
Mákonytól részegen
fekete felhőn bolyongsz
az éji tón,
a csillagos egen.
A nővér holdfény-hangját hallod egyre
a titokzatos éjben.
(ford.: Lator László)