akkordok: F C 4x
Minden héten egyszer délután,
egy idős otthon szürke udvarán,
szökőkút mellett a padoknál,
ültünk jómagam és jóanyám.
Meséltem, hogy folyik életem,
a vízben aranyhalak odalent.
Megmutattam legújabb dalom,
s jó anyám halkan dalolt.
Anya, ugye hallod a forrást,
Anya, ugye látod a fényt,
Anya, ugye érzed a kezem,
Érzed még, ahogy válladhoz ér.
Karácsony után egy éjszakán
örökre elaludt jó anyám.
Fehér szobában fehér ágy,
fehérben ragyog dédanyám.
Esténként karomban tartom őt,
a fénnyel szemtől szemben ül
két lélek kinek szíve egy,
ennyi marad végül odabent.
(Keresztes Barna)