Az örök csendben
a dolgok megpihennek,
a fák olyanok mint a fák,
a kő újra kő.
Így a mozdulat szebben látszik,
amíg valaki játszik.
A madarak is megpihennek
a folyó felszínén,
a parton a kövek, a néma fák
a csend az égbe tér.
Otthon vagyok én.
(Keresztes Barna)