Elindultam hosszú útra, egyedül,
Körülöttem borús az ég, nem derül.
Borús az ég körülöttem, nem derül,
Az ég rózsám, hogyha lát is, elkerül.
Addig megyek a csillagos ég alatt,
Míg elnyugszom, babám, a karod alatt.
Megtalálok egy bujdosó csillagot,
Megkérdem én, nem látta-e babámat.
Elindultam hosszú útra, egyedül,
Körülöttem borús az ég, nem derül.
S felülék én a világnak lovára,
De nem tettem zabolát a szájába.
Vígy el engem, édes lovam, messzire,
Hogy ne fájjon gyenge szívem ennyire.
Vígy el, vígy el, kedves lovam hazámig,
Hogy ne fájjon árva szívem sokáig…
(magyar népdal)