Ablakomban – nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz;
sétálgat, mint egy igazi zenész.
De most nekünk – nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csittegett, csettegett,
kifizeti ennyivel a telet.
Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt, rétet
minden mint a nagyanyó haja hófehér lett
minden mint a nagyapó bajsza hófehér lett
csak a feketerigó maradt feketének
(Kányádi Sándor – Radványi Balázs)