Hej, ott túl a sötét vízen
ifjú kozák vágtat a réten,
kedvesétől elbúcsúzva,
hej, az övéit messze hagyta.
Hej, hej, hej te Sólyom,
túl a hegyen, túl a síron,
szállj, szállj, szállj, te Napra szálló
túl a rögökön szállj, szállj, szállj!
Zöld mezőkön szép leányka
szíve forrás, folyók ágya,
hullik, hullik drága könnye
várja párját már örökre
hej, hej, hej, te Sólyom…
Zöld mezőkön, folyó partján,
kicsi fecském, ne várj rám,
erdők, völgyek szép zöld ága,
síromra ráborulnak.
hej, hej, hej, te Sólyom…
(lengyel népdal – ford.: Keresztes Barna)