kórus:
Jöjj jó eső! Oly jól eső!
Forrás kútja áradással,
tündöklő szivárvánnyal,
mély víznek árka.
Jöjj jó eső! Oly jól eső!
Forrás kútja áradással,
tündöklő szivárvánnyal,
indul a Bárka!
próza:
Ímé, az Úr esőjét bocsátá
alá az aszályok sújtotta Földre.
Mennydörgés jelezte szavát,
villámát küldötte előtte.
Az Úr magját termőre fordítá,
mert íme eljöve,
éltető, gazdagon áradó,
áldott szent esője.
A szent eső azontúl
oly bőséges vala,
a hömpölygő áradat
mindent elboríta.
Mikor az áradás már
mindent bétemet,
szintűje eléri
a legmagasabb hegyet.
Az Úr Lelke mivelünk így
gyakorol kegyet:
A hegynek lábától ím
Bárka emelkede.
E Bárka hangját hallád,
szólíta tégedet:
indulnunk odaát,
az Idő elérkeze.
Az Idő íme: elérkeze.
Az Idő íme: elérkeze.
(Honti László)