Rainer Maria Rilke:
Ősz
Egy messzi kert halk permeteget ont:
az égbolt lombjai halálra válnak
s tagadó rezdüléssel csak szitálnak.
A föld a csillagok közül kiszáll vak
éjek során s a rút magányba ront.
Mind zuhanunk. Egy kéz hull oda, lásd,
amoda más: hull minden, minden itten.
Mégis van Valaki, aki szelíden
tartja kezében e vad zuhanást.
(ford.: Képes Géza)