Remegnek a, remegnek a holdból szálló
fényhullámok, átjárják az őrült várost,
Remegnek a, remegnek a fényhullámok
rángatják a káprázódó kristályhálót.
Remegnek a, remegnek a kőben járó,
vízben járó körben járó szellemtáncok,
Beleremeg, beleremeg minden, minden,
égben, földben,arcban, bőrben, álomködben.
Éjszakánknak, éjszakánknak
holdfényjárta mély kútjában
szertevibráló fényhártyája.
Szikrát szór a, szikrát szór az
ember szemébe, állat szemébe,
káoszt varázsol a forma helyébe.
Szétszórja a szempont szabályát,
az ész logikáját,
hitmagyarázó szó mágiáját.
Beleremeg, beleremeg minden, minden,
égben, földben, arcban, bőrben, álomködben.
Semmi sincs már, mint volt régen,
mégis kísért a múlt fényében
minden elmúltak szellemképe.
Remegnek a, remegnek a fényhullámok
rángatják a káprázódó kristályhálót.
Létfenntartó látszatok közt
csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok népe.
(Bereményi Géza – Cseh Tamás)