Kell még egy szó, mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha, gondolj reám –
ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz!
Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út…
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz, világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél virágnak virága!
Szállj, szállj….
Nézz rám, s ne ígérj, nézz rám sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj indulj hazafelé!
(Koltay Gergely)