Szeret vize martján sétáltam kedvemre,
de nagy szomorúság szállott bús szívemre
Kelj fel keleti szél, indulj nyugat felé,
vidd el sóhajtásom magyar hazám felé.
Ha a Szeret vize csónakába ülnék,
azon elbújdosnék ha belé nem vesznék.
Kár volna énnekem tengeren túl mennem,
tengeren túl mennem, s a tengerbe vesznem.
Istenem teremtõm hol lészen halálom,
erdõn-e vagy mezõn, vagy a pusztaságon.
Ha erdőn veszek el, ki temet el engem,
ha a tengereken, ki sirat meg engem.
(Moldvai népdal)