megszövöm a sötétséget
a morajló éjszakát
begöngyölve takarómba
összefűzve minden árny
drágagyöngyöt perget ujjam
törékeny időt testemen
selyem készül szövőszéken
fény táncol a színeken
elbújt társaim szőve
elbújt népem szövöm
elbújt társaim szőve
elbújt népem szövöm
ott szaladnak a fonálban
a terjedő tűz lángjai
a szőttesben tovaszállnak
szent idők emlékei
a fátylon át megszólít
a túloldalról aki sző
aki érint, aki játszik
aki felveszi időm
elbújt társaim szőve
elbújt népem szövöm
elbújt társaim szőve
elbújt népem szövöm
történeted megszőve
te megszövöd az enyém
s ha földben elenyészik
sződd tovább majd a mesénk
tündöklő életszálak
benne egy szál az enyém
tenyerem a tenyeredben
kelmévé összeér
Földanya ezer álma
érintésből szőtt idő
ez a tűz, ez az élet
ez a háló a jövő
(Carolyn Hillyer, ford.: Keresztes Barna)