Tigris, tigris, éjszakám
erdejében sárga láng
örök tekintet szabja meg
szörnyű szép termeted.
Katlan mélyén, egek kékjén
gyulladt fel izzó szemem
harcok hőse, ősök őse
ki e tűzhöz nyúlni mer
Tölgyfa ága, madár szárnya
fonja szívem izmait
mikor elsőt veri szívem
nap kél hegyek ormain
Pöröly formált lánc feszített
kohóban forrt nemes vérem
üllő zengett, vért veretett
gyilkos marok vetett ércbe
Csillag szikrák fénye hullik
égnek nedves könnye hull
rám mosolyog mesterem
ki bárányt is alkotott
Tigris, tigris, éjszakám
erdejében sárga láng
örök tekintet szabja meg
szörnyű szép termeted.
(William Blake- ford.: Keresztes Barna)